A Copernicus Légkör-megfigyelő Szolgálat (CAMS*) immár tíz éve publikál levegőminőség-értékelési jelentéseket Európáról. Ezek a jelentések a legmodernebb levegőminőségi modellezés és a tagállamok által végzett referenciamérés eredményeinek kombinációján alapulnak, és áttekintést nyújtanak az EU környezeti levegőminőségi irányelveiben szabályozott főbb szennyezőanyagok koncentrációinak alakulásáról. A 2024-es kiadásban új vizuális dizájnt alkalmaztak, mely jobban közvetíti a jelentés fő üzeneteit.
A jelentés célja egyrészt, hogy következetes és pontos becslést nyújtson az európai levegőminőségről, a kulcsfontosságú mutatókról a főbb szabályozott szennyezőanyagok tekintetében: ózon (O3), nitrogén-dioxid (NO2), 10 mikrométer vagy annál kisebb átmérőjű részecskék (PM10) és 2,5 mikrométer vagy annál kisebb átmérőjű részecskék (PM2,5).
Másrészt bemutat néhány kiválasztott szennyezési epizódot, elemzi azok eredetét. Mindezzel támogatja a levegőminőségi szakértőket a levegőminőség jogszabályok szerinti jelentésében azáltal, hogy áttekintést nyújt az európai határokon átnyúló légszennyezés állapotáról.
A jelentés főbb megállapításai
Összességében a levegőminőség javult 2024-ben, bár Európában még mindig vannak olyan területek, ahol az EU levegőminőségi előírásai nem teljesülnek.
Meteorológiai tényezők:
A 2024-es évet figyelemre méltó kontraszt jellemezte Európa keleti és nyugati részei között - nyugaton átlaghoz közeli hőmérsékletek és csapadékos körülmények, keleten pedig kiemelkedően meleg és szárazabb körülmények uralkodtak.
Kibocsátási tényezők:
Az EU-országok 2024-es kibocsátása továbbra is csökkenő tendenciát mutat, haladva az (EU/2016/2284) irányelvben meghatározott nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások célkitűzéseinek teljesítése felé.
A levegőminőség 2024-es állapota:
Az alábbi szakaszok ismertetik a levegőminőség 2024. évi állapotát a fő levegőminőségi mutatók, az európai környezeti levegőminőségi irányelvek vonatkozásában, különös tekintettel az előző évtizedhez (2013-2023) képest bekövetkezett releváns változásokra.
O3
Kelet- és Délkelet-Európában az átlagosnál magasabb nyári ózonszintet tapasztaltak, valószínűleg a kiemelten napsütéses időjárás és az átlagosnál melegebb hőmérséklet miatt. Ezzel szemben Nyugat-Európában az átlagosnál alacsonyabb volt az ózonszint, mely az átlagosnál viszonylag hűvösebb és csapadékosabb nyárnak lehetett köszönhető, de még mindig túllépte a célértékeket.
Az ózonszint nem volt kiemelkedően magas annak ellenére, hogy 2024-ben volt Európa történetének legforróbb nyara. A legmagasabb hőmérsékleti anomáliák az európai sarkvidéken fordultak elő, ennek azonban csekély hatása volt a nyári ózonszintre Észak-Európában, ahol a hőhullámok enyhébbek, mint a kontinentális Európában.
Azoknak a napoknak a száma, amelyeken a maximális 8 órás napi átlagos ózonkoncentráció a 120 μg/m3 célérték felett van, amelyet 3 év átlagában évente legfeljebb 25 napon szabad túllépni