Az ózon (O3) a nyári időszak egyik fő levegőminőségi kockázata. Az északi féltekén júniustól szeptemberig fordulnak elő magas talajközeli ózonszennyezési epizódok, amelyekben a koncentráció több napon át meghaladja a szabályozási küszöbértékeket. A hosszabb napok, a megnövekedett napsugárzás, valamint a magas légköri nyomással és magasabb hőmérséklettel járó stabil anticiklonális körülmények tökéletes receptet jelentenek a talajközeli ózonkoncentráció növekedéséhez. Mivel a hőhullámok várhatóan intenzívebbé és gyakoribbá válnak a változó éghajlat miatt, az egyenlet egyértelmű: a talajközeli ózonepizódok is gyakoribbá és intenzívebbé válnak, ami káros következményekkel jár az emberi egészségre és a környezetre nézve, hacsak nem tesznek határozott intézkedéseket.
Az ilyen epizódok során a rossz levegőminőség egészségügyi hatásai (többnyire a légzőrendszerrel, tüdőgyulladással összefüggésben) fokozzák a hőstresszt, ami sokak egészségét kiemelten veszélyezteti, ezért fontos a talajközeli ózon képződéséért felelős kibocsátások ellenőrzése és monitorozása. A probléma az, hogy ezek a források néha nagyon távol lehetnek attól a helytől, ahol a szennyezési epizód bekövetkezik. A CAMS részletes levegőösszetétel-adatai különösen alkalmasak a talajközeli ózon képződésének és terjedésének vizsgálatára.
Szabályozása