A Copernicus Légkör-megfigyelő Szolgálat (CAMS*) immár tíz éve publikál levegőminőség-értékelési jelentéseket Európáról. Ezek a jelentések a legmodernebb levegőminőségi modellezés, valamint a tagállamok által végzett referenciamérés eredményeinek kombinációján alapulnak, és áttekintést nyújtanak az EU környezeti levegőminőségi irányelveiben szabályozott főbb szennyezőanyagok koncentrációinak alakulásáról. A 2024-es kiadásban új vizuális dizájnt alkalmaztak, mely jobban közvetíti a jelentés fő üzeneteit.
A jelentés célja egyrészt, hogy következetes és pontos becslést nyújtson az európai levegőminőségről, a kulcsfontosságú mutatókról a főbb szabályozott szennyezőanyagok tekintetében: ózon (O3), nitrogén-dioxid (NO2), 10 mikrométer vagy annál kisebb átmérőjű részecskék (PM10) és 2,5 mikrométer vagy annál kisebb átmérőjű részecskék (PM2,5).
Másrészt bemutat néhány kiválasztott szennyezési epizódot, elemzi azok eredetét. Mindezzel támogatja a levegőminőségi szakértőket a jogszabályokban előírt levegőminőségi terveik elkészítésében azáltal, hogy áttekintést nyújt az európai határokon átnyúló légszennyezés állapotáról.
A jelentés főbb megállapításai
Összességében a levegőminőség javult 2024-ben, bár Európában még mindig vannak olyan területek, ahol az EU levegőminőségi előírásai nem teljesülnek.
Meteorológiai tényezők:
A 2024-es évet figyelemre méltó kontraszt jellemezte Európa keleti és nyugati részei között - nyugaton átlaghoz közeli hőmérsékletek és csapadékos körülmények, keleten pedig kiemelkedően meleg és szárazabb körülmények uralkodtak.
Kibocsátási tényezők:
Az EU-országok 2024-es kibocsátása továbbra is csökkenő tendenciát mutat, haladva az (EU/2016/2284) irányelvben meghatározott nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások célkitűzéseinek teljesítése felé.
A levegőminőség 2024-es állapota:
Az alábbi szakaszok ismertetik a levegőminőség 2024. évi állapotát a fő levegőminőségi mutatók, az európai környezeti levegőminőségi irányelvek vonatkozásában, különös tekintettel az előző évtizedhez (2013-2023) képest bekövetkezett releváns változásokra.
O3
Kelet- és Délkelet-Európában az átlagosnál magasabb nyári ózonszintet tapasztaltak, valószínűleg a kiemelten napsütéses időjárás és az átlagosnál melegebb hőmérséklet miatt. Ezzel szemben Nyugat-Európában az átlagosnál alacsonyabb volt az ózonszint, mely az átlagosnál viszonylag hűvösebb és csapadékosabb nyárnak lehetett köszönhető, de még mindig túllépte a célértékeket.
Az ózonszint nem volt kiemelkedően magas annak ellenére, hogy 2024-ben volt Európa történetének legforróbb nyara. A legmagasabb hőmérsékleti anomáliák az európai sarkvidéken fordultak elő, ennek azonban csekély hatása volt a nyári ózonszintre Észak-Európában, ahol a hőhullámok enyhébbek, mint a kontinentális Európában.
Azoknak a napoknak a száma, amelyeken a maximális 8 órás napi átlagos ózonkoncentráció a 120 μg/m3 célérték felett van, amelyet 3 év átlagában évente legfeljebb 25 napon szabad túllépni
NO2
Az NO2-szintek alacsonyabbak voltak, mint a 2013 óta eltelt évek többségében. Ez kibocsátáscsökkentési stratégiák Európa-szerte történő folyamatos végrehajtásának köszönhető. A legmagasabb éves átlagos kibocsátású és légszennyezettségű területek továbbra is a következők voltak:
→ a Pó-völgy,
→ nagy agglomerációk, mint például Párizs, London vagy Madrid,
→ Közép-Egyesült Királyság,
→ Dél-Lengyelország,
→ a Rajna felső-völgye,
→ és a Benelux államok.
Éves átlagos NO2-koncentráció - a korábbi, 40 μg/m3 éves határértéket és az új, 20 μg/m3 éves határértéket túllépő területek
PM2,5 és PM10
A részecske-szennyezettség Európa nagy részén alacsonyabb volt a 2013 óta eltelt évek többségéhez képest, különösen Közép- és Nyugat-Európában. A meteorológiai körülmények fontos szerepet játszottak a viszonylag alacsony PM-koncentrációkban: Nyugat-Európában az átlagosnál csapadékosabb és melegebb tél volt. A tavasz és ősz hőmérséklete az átlaghoz közeli volt, de ezek az évszakok a szokásosnál jóval csapadékosabbak voltak. Mindez segített csökkenteni a PM-szintet.
A meglévő kibocsátás-csökkentési stratégiák, intézkedések hatással voltak a PM-koncentrációkra. A tisztább lakossági fűtési technológiák felé való gyors elmozdulás - a kisebb fűtési igény mellett - hozzájárult ezen PM-kibocsátások minimalizálásához.
Azon napok száma, amelyeken a PM2,5 koncentráció a napi 25 μg/m3 határérték felett van, és amelyet naptári évenként legfeljebb 18 alkalommal szabad túllépni
A PM2,5 koncentráció éves átlagértéke - azok a területek, amelyeken a koncentráció meghaladja a korábbi 25 μg/m3 éves határértéket és az új 10 μg/m3 éves határértéket
Azon napok száma, amelyeken a PM10-koncentráció meghaladja az 50 μg/m3 napi határértéket, amelyet naptári évenként legfeljebb 35 alkalommal szabad túllépni
A PM10-koncentráció éves átlagértéke - azok a területek, amelyeken a korábbi 40 μg/m3 éves határértéket és az új
20 μg/m3 éves határértéket túllépték
Jelentős antropogén és természetes eredetű szennyezési epizódok
A jelentés további részében - az összes nagyléptékű közül - hét (súlyosságuk és/vagy nagy területet érintő hatásuk alapján) jelentős légszennyezési epizódot vizsgáltak meg, meghatározva kibocsátási forrásaikat.
Az egyes események eredetét, legyen az antropogén vagy természetes (szaharai por, erdőtüzek), a teljes jelentésben részletesen elemzik, számos CAMS szakpolitikai felhasználóknak készült termék és forrásmeghatározó eszköz segítségével. Ezek közül az elemzések közül számunkra kiemelkedően érdekes a budapesti epizód kétoldalas vizsgálata.
Annak a PM2,5 szennyezési epizódnak az utolsó napjaiban (január 21. és 24. között), amikor Délkelet-Európa volt az egyetlen régió, amelyet a PM2,5 szennyezés érintett, az eredmények szerint a budapesti PM2,5 szennyezés körülbelül kétharmada Magyarországról és magából a városból származott, míg a határokon át érkező hozzájárulás nagyjából egyharmad volt. Az azonosítható, határokon átnyúló hozzájárulást adó országok közé tartozott Németország, Szlovákia, Ausztria, Csehország, Horvátország, Olaszország és az Egyesült Királyság. Természetes forrásból (tengeri sóból és az ásványi porból) származó PM csak nagyon kis mennyiségben volt jelen.
A PM10 kémiai összetétel meghatározásának eredményei azt mutatják, hogy a PM10 tömegéhez legnagyobb mértékben a POM (szerves részecskék 38 %) és az EC (elemi szén 6 %) járul hozzá, amelyek a lakossági fűtési kibocsátások nyomjelzői. Ezek az összetevők dominálnak a PM2,5 koncentrációjának csúcspontjai idején, amikor a helyi (városi) és a Magyarország többi területéről érkező hozzájárulás is a legerősebb.
A forrás-receptor elemzése a helyi lakossági fűtés jelentős befolyását jelzi, ez járult hozzá legnagyobb mértékben a január 22-ről 23-ra virradó éjszakai túllépéshez.
Forrásoldali szektorfelosztás Budapest városára vonatkozóan január 20. és 24. között - CHIMERE modellből az Air Control Tool segítségével
Összességében ezek az eredmények arra utalnak, hogy bizonyos határokon átnyúló hatás volt ugyan a PM2,5-szennyezettségre Budapesten ebben az időszakban, de a magyarországi források, a lakossági fűtési kibocsátások domináltak a PM2,5-koncentrációk kialakulásában, csak kisebb mértékben járult ehhez hozzá a többi antropogén kibocsátó ágazat.
További részletek és információk a teljes jelentésben, amely megtalálható az alábbi weboldalon (angol nyelven):
https://atmosphere.copernicus.eu/node/1330
A 4 oldalas összefoglaló az alábbi linken érhető el (angol nyelven):
https://atmosphere.copernicus.eu/node/1331
*A Copernicus Légkör-megfigyelő Szolgálat (CAMS) minőségellenőrzött információkat nyújt a légszennyezésről, a napenergiáról, az üvegházhatású gázokról és az éghajlatváltozásról a világ minden tájáról.
A CAMS, mint a Copernicust alkotó hat szolgáltatás egyike, az Európai Unió Föld-megfigyelési programja, amely bolygónkat és környezetét vizsgálja, műholdas Föld-megfigyelésen, helyszíni (nem műholdas) adatokon és modellezésen alapuló információs szolgáltatásokat kínál.
A CAMS az Európai Bizottság megbízásából az Európai Középtávú Időjárás-előrejelzések Központja (ECMWF) keretében működik.