A leltárban szerves szennyezőanyagok kibocsátását is számba vesszük; három fő csoportjuk fontosabb tagjait tartalmazza a leltár: a nem metán illékony szerves vegyületeket (NMVOC-ok), a lassan lebomló szerves szennyezőket (POP-ok) és a policiklikus aromás szénhidrogéneket (PAH-ok).

 Az NMVOC kibocsátásáról a Fő légszennyezők menüpontban található bővebb információ.

A POP-ok (persistent organic pollutants – perzisztens szerves szennyezők) olyan szerves vegyületek, melyek a természetben akár évtizedekig is kimutathatók, mivel különböző mértékig ellenállnak a fotolitikus, biológiai és kémiai lebomlásnak. Felezési idejük a légkörben két napnál, a vizekben két hónapnál, a talajban hat hónapnál hosszabb. A légköri folyamatok során leülepedésük előtt nagy távolságra szállítódhatnak. Több fajtájuk halogénezett és rákkeltő hatású, vízben kevésbé, zsírban jól oldódó anyagok, ezzel elősegítve a zsírszövetekben való felhalmozódásukat. Hagyományosan ide sorolnak egyes klórozott növényvédő szereket, ipari segédanyagokat és az égés során keletkező erősen mérgező szennyezőket. A POP-ok közül a poliklórozott bifenilek (PCB-k), a hexaklórbenzol (HCB), a poliklórozott dibenzo-dioxin (PCDD) és a poliklórozott dibenzo-furán (PCDF) kibocsátását jelentjük.

A PAH-ok közé több, mint 100 különböző vegyület tartozik. E szerves vegyületek összekapcsolódó aromás gyűrűkből állnak. Szerves anyagok – szén, olaj, szemét és egyéb szerves összetevők – tökéletlen égése következtében keletkeznek. A PAH vegyületek általában nem önmagukban, hanem azok keverékeként jelennek meg az égéstermékekben, például a koromban is. A helytelen lakossági fűtési módok, a járművek kipufogógázai, az ipari- és erdőtüzek, valamint a dohányzás miatt számos PAH-vegyület jut a környezetbe. A PAH-ok közül a benzo[a]pirén, a benzo[b]fluorantén, a benzo[k]fluorantén és az indeno[123-cd]pirén csoportok kibocsátását jelentjük.

1. ábra: A szerves szennyezők trendje 1990 és 2021 között

Az ábrán a POP-ok és PAH-ok hazai kibocsátásának idősorát láthatjuk. A dioxinok/furánok és PAH-ok kibocsátása a kezdeti csökkenés után megállt. A kibocsátás időszakos csökkenésének hátterében főleg az égetési és kibocsátáscsökkentési ipari technológiák fejlesztése áll (hulladékok és veszélyes hulladékok égetésének szabályozása szűrők alkalmazásával). Emellett a szervezett szabadtéri égetést, pl. az avar- és nádégetést betiltották, és a kerti hulladékok szabadtéri égetését is szigorúan korlátozzák az utóbbi időben. A 2008-as válságot követő elszegényedés (energiaszegénység) tetten érhető a kibocsátás növekedésében.

A PCB ipari forrásai az acélgyártás és a színesfém-öntészet. A magyarországi acélipar rendszerváltás utáni fokozatos leépülése ezen szennyező kibocsátásának alakulásában nyomon követhető.

A HCB legfőbb forrása Magyarországon az alumíniumkohászat, ezen belül főleg az alumíniumhulladékot feldolgozó, ún. másodlagos alumíniumöntés. A hazai alumíniumipar privatizációja után 1996-tól bezártak a bauxitot feldolgozó primér alumíniumkohók, helyüket a rendszerváltás utáni években sorra nyíló másodlagos alumíniumot öntő üzemek vették át, ami az idősor elején látható HCB kibocsátás-emelkedést okozta. 1995 után megkezdődött az üzemek modernizációja, ami a HCB kibocsátás folyamatos csökkenését eredményezte. Amikor az Aarhusi Egyezmény nyomán megszületett a Nemzeti POP Intézkedési Terv, 2004-ben méréseket végeztek a MAL Ajka másodlagos alumíniumgyár területén, ami igazolta a HCB kibocsátás visszaesését Magyarországon.