Az alábbi diagramon a fő légszennyező anyagok idősora látható, a bázisévhez (1990) viszonyított százalékos változásukat ábrázolva. Mind az öt szennyezőanyag esetében 2022-re, az 1990-es értékek kevesebb mint 60%-ára csökkent a kibocsátás. A legjelentősebb eredményeket a kén-oxidok (SO_x) esetében érte el hazánk, de a nitrogén-oxidok (NO_x), a nem metán illékony szerves vegyületek (NMVOC) és a szén-monoxid (CO) esetében is jelentős a csökkenés. Az ammónia (NH₃) emissziója az idősor elején mutatkozó csökkenés óta először 2022-ben mutat határozottan csökkenést.

1. ábra: Fő légszennyező anyagok kibocsátásának trendje 1990-től 2022-ig

Bár többfajta nitrogén-oxidot ismerünk, NOx (vagy nitrogén-oxidok) alatt a továbbiakban kifejezetten a nitrogén-monoxid (NO) és a nitrogén-dioxid (NO₂) összegét értjük. A nitrogén-oxidokat elsődlegesen tüzelőanyagok égetése révén juttatunk a levegőbe: magas hőmérsékleten a levegőben és adott esetben tüzelőanyagban lévő nitrogén is oxidálódik. Jelenleg a NO_x-kibocsátások legnagyobb része (40% 2022-ben) a szállítási ágazathoz, a belső égésű motorokhoz köthető. 1990 óta a NO_x-kibocsátások nagyjából a felére estek vissza, de csökkenésben az ipari, erőművi modernizáció döntő szerepet játszott. A közlekedési kibocsátások kisebb mértékben csökkentek ugyan, sőt 1994 és 2000 között főleg a növekvő járműállomány miatt közel 30%-kal növekedtek is, azonban 2022-re 2005 óta 49%-os csökkenést tudtunk kimutatni.

Nem metán illékony szerves vegyületeknek (NMVOC) nevezünk minden olyan szerves szénvegyületet a metán kivételével, amelyek napfény hatására nitrogén-oxidokkal lépnek reakcióba és részt vesznek a légköri fotokémiai folyamatokban. Több száz ilyen vegyület létezik, például az egyszerűbbek közül a benzol, xilol, propán, butén stb. Az NMVOC kibocsátásáért 2022-ben főként a lakossági tüzelés, a szarvasmarhatartás és az egyéb, NMVOC tartalmú termékek használata felelős. A szállításból és közlekedésből származó NMVOC emisszió csupán 9%-ot ad hozzá az országos összeghez annak ellenére, hogy az ebből származó kibocsátás az 1990-es évek elején a legjelentősebb forrás volt 40% körüli részesedéssel. Az ipari kibocsátások pedig viszonylag stabilan alakultak 1990 és 2022 között (a közlekedéshez hasonló, jelentős változás nem figyelhető meg).

Az ammónia-kibocsátás fő antropogén forrása a mezőgazdaság, amely 2022-ben az országos összkibocsátás 93%-át tette ki Magyarországon és nagy részét, 40%-át a trágyagazdálkodás adja. Ezt a műtrágyahasználat követi 39%-kal. A mezőgazdasági NH₃-kibocsátás 1990 óta 44%-kal csökkent. A csökkenés fő mozgatórugója a sertés- és szarvasmarha ágazatban megfigyelhető állatállomány drámai csökkenése. Az utóbbi években azonban a műtrágyahasználat és a szarvasmarha-állomány növekedése miatt a kibocsátások enyhe növekedése volt kimutatható.

2. ábra: Az ammónia-kibocsátás alakulása a 2000 és 2022 között, szektoronként

A kén-oxidok (SO_x - különböző kénvegyületek gyűjtőneve) trendjét 1998 és 2004 között folyamatos és nagymértékű csökkenés jellemzi, amely a kibocsátáscsökkentés érdekében történő beruházásoknak köszönhető. A füstgáz kéntelenítésével, illetve tüzelőanyagváltással többek között az 1980-as évek egyik jelentős környezeti problémáját, a savas esők környezetpusztító hatását sikerült csökkenteni. A 2022 évi 14 kt kibocsátás a bázisévihez képest 98 %-kal csökkent. 2022-ben a teljes kibocsátásban az energiaipar vezető szerepet tölt be (40%); ezen belül is a villamos- és hőenergia termelés az SO_x fő antropogén forrása. Ezt követi 32%-kal a lakossági tüzelőanyag felhasználás, illetve 21%-kal a vegyipar.

A lakossági tüzelőanyag felhasználás a szén-monoxid (CO) kibocsátásában is vezető szerepet tölt be, 70%-kal járult hozzá hazánk szén-monoxid kibocsátásához 2022-ben. Ez nem mindig volt így. Az 1990-es évektől 2008-ig a szállítás és közlekedés volt a fő kibocsátó forrás (ebben az időszakban 39 és 59% között ingadozott a szállítás és közlekedés során kibocsátott szén-monoxid aránya). 2022-re a CO éves kibocsátása Magyarországon 327 kt volt, amely az 1990-es év kibocsátáshoz képest 77%-os csökkenést mutat. Fő forrásai a lakossági tüzelőanyag felhasználás (70%) és a közlekedés (17%), melyekből a tökéletlen égés során kerül szén-monoxid a levegőbe. A szén-monoxid zárt térben, nagy mennyiségben történő belégzése esetén rendkívül mérgező gáz, ha azonban nyomnyi mennyiségben kerül a szervezetbe pl. a levegőben lévő CO-molekulák belégzése során, az a tiszta levegőn kiürül. A levegőszennyezettség szempontjából fontos viszont, hogy a kis mennyiségben jelenlévő szén-monoxid a troposzférában lévő OH-gyökökkel reakcióba lép és fotokémiai oxidáció során ózon (O₃) keletkezik, másodlagos légszennyezőként.  Az ózon a légkörben két szinten van jelen, a sztratoszférában az ózonréteg az ultraibolya sugárzás káros hatásai ellen véd, a troposzférában viszont légszennyező anyagként tekintünk rá. Itt a fotoszintézist és a növények légzési folyamatait befolyásolja, de az emberi szervezetre is igen káros hatással van.

3. ábra: A szén-monoxid kibocsátás alakulása 1990 és 2022 között, szektoronként