Fő légszennyezők

Az alábbi diagramon a fő légszennyező anyagok idősora látható, a bázisévhez (1990) viszonyított százalékos változásukat ábrázolva. Mind az öt szennyezőanyag esetében 2021-re, az 1990-es értékek kevesebb mint 60%-ára csökkent a kibocsátás. A legjelentősebb eredményeket a kén-oxidok (SOx) esetében érte el hazánk, de a nitrogén-oxidok (NOx), a nem metán illékony szerves vegyületek (NMVOC) és a szén-monoxid (CO) esetében is 45%, 37% és 24%-os a csökkenés. Az ammónia (NH3) emissziója az idősor elején mutatkozó csökkenés óta nem mutat határozottan csökkenő trendet, sőt az utóbbi években a kibocsátás növekedése figyelhető meg.

1. ábra: Fő légszennyező anyagok kibocsátásának trendje 1990-től 2021-ig

 

Bár többfajta nitrogén-oxidot ismerünk, NOx (vagy nitrogén-oxidok) alatt a továbbiakban kifejezetten a nitrogén-monoxid (NO) és a nitrogén-dioxid (NO2) összegét értjük. A nitrogén-oxidokat elsődlegesen tüzelőanyagok égetése révén juttatunk a levegőbe: magas hőmérsékleten a levegőben és adott esetben tüzelőanyagban lévő nitrogén is oxidálódik. Jelenleg a NOx-kibocsátások legnagyobb része (33% 2021-ben) a szállítási ágazathoz, a belső égésű motorokhoz köthető. 1990 óta a NOx-kibocsátások nagyjából a felére estek vissza, de csökkenésben az ipari, erőművi modernizáció döntő szerepet játszott (-73-75%). A közlekedési kibocsátások kisebb mértékben csökkentek ugyan, sőt 1994 és 2000 között főleg a növekvő járműállomány miatt közel 30%-kal növekedtek is, azonban 2021-re 2005 óta 50%-os csökkenést tudtunk kimutatni.

Nem metán illékony szerves vegyületeknek (NMVOC) nevezünk minden olyan szerves szénvegyületet a metán kivételével, amelyek napfény hatására nitrogén-oxidokkal lépnek reakcióba és részt vesznek a légköri fotokémiai folyamatokban. Több száz ilyen vegyület létezik, például az egyszerűbbek közül a benzol, xilol, propán, butén stb. Az NMVOC kibocsátásáért 2021-ben főként a lakossági tüzelés, a szarvasmarhatartás és az egyéb, NMVOC tartalmú termékek használata felelős. A szállításból és közlekedésből származó NMVOC emisszió csupán 12%-ot ad hozzá az országos összeghez annak ellenére, hogy az ebből származó kibocsátás az 1990-es évek elején a legjelentősebb forrás volt 40% körüli részesedéssel. Az ipari kibocsátások pedig viszonylag stabilan alakultak 1990 és 2021 között (a közlekedéshez hasonlójelentős változás nem figyelhető meg).

Az ammónia-kibocsátás fő antropogén forrása a mezőgazdaság, amely 2021-ben az országos összkibocsátás 92%-át tette ki Magyarországon és nagy részét, 45%-át a trágyagazdálkodás adja. Ezt a műtrágyahasználat követi 26,5%-kal. A fő kibocsátó forrásokon kívül jelentős forrás a lakossági tüzelőanyag-felhasználása, mely 5%-os mértékben járul hozzá az ammónia kibocsátásához. A mezőgazdasági NH3-kibocsátás 1990 óta 45%-kal csökkent. A csökkenés fő mozgatórugója a sertés- és szarvasmarha ágazatban megfigyelhető állatállomány drámai csökkenése. Az utóbbi években azonban a műtrágyahasználat és a szarvasmarha-állomány növekedése miatt a kibocsátások enyhe növekedése volt kimutatható.

2. ábra: Az ammónia-kibocsátás alakulása a 2000 és 2021 között, szektoronként

 

kén-oxidok (SOx - különböző kénvegyületek gyűjtőneve) trendjét 1998 és 2004 között folyamatos és nagymértékű csökkenés jellemzi, amely a kibocsátáscsökkentés érdekében történő beruházásoknak köszönhető. A füstgáz kéntelenítésével, illetve tüzelőanyagváltással többek között az 1980-as évek egyik jelentős környezeti problémáját, a savas esők környezetpusztító hatását sikerült csökkenteni. A 2021 évi 14 kt kibocsátás a bázisévihez képest 98 %-kal csökkent. 2021-ben a teljes kibocsátásban az energiaipar vezető szerepet tölt be (38%); ezen belül is a villamos- és hőenergia termelés az SOfő antropogén forrása. Ezt követi 31%-kal a lakossági tüzelőanyag felhasználás, illetve 23%-kal a vegyipar.

A lakossági tüzelőanyag felhasználás a szén-monoxid (CO) kibocsátásában is vezető szerepet tölt be, 66%-kal járult hozzá hazánk szén-monoxid kibocsátásához 2021-ben. Ez nem mindig volt így. Az 1990-es évektől 2008-ig a szállítás és közlekedés volt a fő kibocsátó forrás (ebben az időszakban 39 és 59% között ingadozott a szállítás és közlekedés során kibocsátott szén-monoxid aránya). 2021-re a CO éves kibocsátása Magyarországon 345 kt volt, amely az 1990-es év kibocsátáshoz képest 76%-os csökkenést mutat. Fő forrásai a lakossági tüzelőanyag felhasználás (66%) és a közlekedés (19%), melyekből a tökéletlen égés során kerül szén-monoxid a levegőbe. A szén-monoxid zárt térben, nagy mennyiségben történő belégzése esetén rendkívül mérgező gáz, ha azonban nyomnyi mennyiségben kerül a szervezetbe pl. a levegőben lévő CO-molekulák belégzése során, az a tiszta levegőn kiürül. A levegőszennyezettség szempontjából fontos viszont, hogy a kis mennyiségben jelenlévő szén-monoxid a troposzférában lévő OH-gyökökkel reakcióba lép és fotokémiai oxidáció során ózon (O3) keletkezik, másodlagos légszennyezőként.  Az ózon a légkörben két szinten van jelen, a sztratoszférában az ózonréteg az ultraibolya sugárzás káros hatásai ellen véd, a troposzférában viszont légszennyező anyagként tekintünk rá. Itt a fotoszintézist és a növények légzési folyamatait befolyásolja, de az emberi szervezetre is igen káros hatással van.

3. ábra: A szén-monoxid kibocsátás alakulása 1990 és 2021 között, szektoronként