1990-től a nehézfémek közül a kibocsátási leltárban az ólom, kadmium, higany, arzén, króm, réz, nikkel, szelén, cink mennyiségét szükséges jelenteni. Ezek mind tonna mértékegységben jelentendők, viszont eltérő kockázatot jelentenek a környezet számára.

1. ábra: Az ólom-, a kadmium- és a higanykibocsátás trendje 1990 és 2022 között

Az ólom (Pb) súlyosan toxikus hatású fém, 1990-ben az ólomkibocsátás 95%-át a közúti közlekedés tette ki hazánkban. Ugyanekkor már ismerték ennek egészségre gyakorolt igen káros hatását, ezért a benzin oktánszámának növelése céljából hozzáadott ólmot csak 1999-ig lehetett használni, azután betiltották az ólmozott benzin használatát. Ennek hatására 1999-ben az 1990-es szint 4%-ára esett vissza a kibocsátás. Az ólomkibocsátás legfőbb forrásai azóta (a kibocsátott mennyiség szerint csökkenő sorrendben) a lakossági tüzelés, a gumiabroncsok és fékek kopása, a villamos energia termelése, az üveggyártás és a tűzijátékok használata.

A higany (Hg) kibocsátásának mennyisége is évről-évre csökken, kisebb változékonysággal. 2022-ben 1990-hez képest 75%-kal, 2000-hez képest pedig 58%-kal kevesebb higanyt bocsátottunk ki. A higany toxicitása attól függ, hogy milyen kémiai vegyület formájában van jelen az adott környezetben. A kötött állapotban, az ásványokban lévő higany tulajdonképpen ártalmatlan a környezetre, de a fosszilis tüzelőanyagok égetése során az égéskor a légkörbe került higanyvegyületekre komoly toxicitás jellemző. A higany forrása így főképpen a villamosenergia-termelés, az iparban pedig a nagy energiaigényű gyártási folyamatok (cement- és üveggyártás, vas- és acélgyártás).

A kadmium (Cd) szintén egy nagyon veszélyes, rákkeltő anyag. Elsősorban a lakossági tüzelés, a fémgyártás, illetve a villamosenergia-termelés során, de üveggyártáskor is nagy mennyiségben kerül a légkörbe. A dohányzásról sem szabad megfeledkezni, hiszen a dohányfüst is tartalmaz kadmiumot. A kadmium kibocsátása 1990 óta 30%-kal csökkent 2022-re.