Energiaigényünk közel 80%-át tüzelőanyagok elégetésével fedezzük, ami – a felhasznált tüzelőanyagok fajtájától, minőségétől, az alkalmazott technológiától függően – szennyezőanyagok kibocsátásával jár.

A hazai primerenergia-felhasználás közel harmada köthető erőműveinkhez, eközben a közcélú áram- és hőtermelés során keletkezik a hazai kénkibocsátás 36%-a és a nitrogén-oxidok 8%-a. Ez az ágazat jól demonstrálja a javuló hatásfok, valamint a különböző kibocsátáscsökkentési technológiák, így az elsődleges, tüzeléstechnológiai (pl. fluidágyas tüzelés szénportüzelés helyett, alacsony NO_x-kibocsátású égők beépítése) és a másodlagos, tüzelés utáni beavatkozások (füstgáztisztítás, porleválasztás) kedvező környezeti hatását.

Miközben a nagyerőműveink 2021-ben körülbelül ugyanannyi áramot termeltek, mint 1990-ben, kén-dioxid- és porkibocsátásuk 99%-kal volt alacsonyabb, és nitrogén-oxidokból is 75%-kal kevesebbet bocsátottak ki. Persze ezek az erőművek már nagyrészt nem ugyanazok: több elavult erőművet bezártak (többek között a Borsodi és Tiszapalkonyai Hőerőművet, a Bánhidai és az Inotai Erőművet), másokat modernizáltak (pl. új kombinált ciklusú gázturbinás (KCGT) blokkok építése a Dunamenti Erőműben, Debrecenben, Nyíregyházán, illetve a Budapesti Erőmű több telephelyén), sőt újabb erőművek építésére is sor került (pl. a szintén a modern KCGT-technológiát képviselő Alpiq Csepel II Erőmű 2000-ben, a Gönyűi Erőmű 2011-ben kezdte meg működését), és volt, ahol a széntüzelést részben vagy egészben feladva biomassza tüzelésére álltak át (pl. Pécsett és Ajkán).

A kén-dioxid-kibocsátás elsődlegesen a tüzelőanyagok (mindenekelőtt a szén és az olaj) kéntartalmától függ, ebből a szempontból szerencsés, hogy az erőművi szénfelhasználás 1990 óta 65%-kal csökkent, de 2005-höz képest is nagyjából megfeleződött. A nehéz, nagy kéntartalmú fűtőolajok erőművi felhasználása (főleg a Dunamenti és a Tisza Erőműben) mára megszűnt, miközben még a 2000-es elején egymillió tonnát égettek belőle. De mindez messze nem lett volna elég ahhoz, hogy a 90-es években még bőven 400 ezer tonna feletti kibocsátás a jelenlegi 10 kt közelébe csökkenjen: kellett még hozzá, hogy füstgáz-kéntelenítő berendezéseket telepítsenek először a Mátrai Erőműben (2001), majd a (2016 óta már nem termelő) Vértesi Erőműben (2004).

Az áramtermelés javuló hatásfoka, a nukleáris energia növekvő részaránya, tüzeléstechnikai modernizáció és (a szigorodó környezetvédelmi előírások által is inspirált) füstgáztisztítási technológiák (pl. a több szén- és hulladéktüzelésű erőműben alkalmazott szelektív nem katalitikus redukciós denox-eljárás) alkalmazása egyaránt hozzájárult a NO_x-kibocsátások jelentős csökkenéséhez. Az alábbi ábrán azt demonstráljuk, hogy a kibocsátások 2005 után is jóval nagyobb mértékben csökkentek, mint ahogy az áramtermelés változott, vagyis egységnyi kWh áram megtermelése egyre kisebb környezeti terheléssel jár. Hatékony porleválasztó berendezések alkalmazásával pedig azt is elértük, hogy az erőművek ma már nem tartoznak a fontosabb részecskekibocsátó létesítmények közé.

Természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy a hazai villamosenergia-felhasználás 27-31%-át importból fedezzük 2013 óta, és az importáram megtermeléséhez kapcsolódó emissziók nem jelennek meg a hazai ágazati adatok között.

1. ábra: A nagyerőművek kibocsátási és áramtermelési adatai, Forrás MEKH: A magyar villamosenergia-rendszer (VER) 2021. évi adatai

A közlekedési ágazat a legjelentősebb NO_x-kibocsátó, a gépjárművek több nitrogén-oxidot bocsátanak ki, mint az erőművek, az ipar és az épületek együttvéve. Figyelemre méltó azonban, hogy míg a személyautók száma csaknem megduplázódott 1990 óta, ezalatt a gépjárművek összes NO_x-kibocsátása 41%-kal csökkent, ami egyértelműen a gépjármű-állomány modernizációjának a következménye. Az is igaz, hogy a személygépkocsik átlagos kora a 2000-es évek közepére jellemző 10 évről közel 15 évre nőtt 2020-ra, és a járműállomány háromnegyede még az Euró 5-ös besorolást sem éri el, miközben dízelek esetében jelentősebb NO_x-kibocsátás-csökkentést (valós forgalmi viszonyok között) csak a legmodernebb Euro 6-os besorolású autóktól remélhetünk. Mindezzel együtt, ahogy azt az alábbi ábra is azt mutatja, a futásteljesítmény növekedése az elmúlt 5-6 évben már nem járt a kibocsátások növekedésével.

2. ábra: A szállítási NO_x-kibocsátások alakulása a teljes járműállomány összesített futásteljesítményének tükrében, jármű kategória szerint

A szállítási ágazat jelentős szén-monoxid kibocsátónak is tekinthető, hiszen 2021-ben az országos összkibocsátás 20%-a származott gépjárművekből. A szigorodó európai kibocsátási normák, de még inkább e kibocsátási szabványok bevezetése előtti, zömmel a volt szocialista országokban gyártott benzinüzemű autók fokozatos kiszorulásának hatására a kibocsátások jelentősen (2005 óta 78%-kal) csökkentek.

Hasonlóan kedvező trend mutatkozik az illékony szerves vegyületek esetében is (68%-os csökkenés 2005 óta). Itt is elsősorban az elavult benzines autók lecserélése segített. A motorkerékpárok kibocsátása kisebb mértékben csökkent, így aztán számarányukhoz képest nőtt a relatív súlyuk a közlekedési NMVOC-kibocsátásban. Az emissziós leltárban mind az égési, mind a párolgási kibocsátásokat feltüntetjük. Ezek megoszlását az alábbi ábrán mutatjuk. A közúti közlekedés jelenleg 12%-kal járul hozzá az országos összkibocsátáshoz.

3. ábra: A közlekedési NMVOC-kibocsátások megoszlása forrás szerint

Talán sokakat meglep, hogy a közlekedés (elsődleges) PM₁₀-kibocsátása csak az országos összeg 6%-a körül alakul. Koromkibocsátás tekintetében rosszabb a helyzet, a közúti szállítás részesedése 19% volt 2021-ben. Jó hír ugyanakkor, hogy 2005 óta a koromkibocsátás jelentősen (80%-kal) csökkent, és az egyéb PM-frakciók esetében is jelentős emissziócsökkenést tudtunk kimutatni. Részecskekibocsátás lehet égési eredetű (kipufogási emisszió) és kopási eredetű is (fék-, gumi, aszfaltkopás). Megint csak utalva a szigorodó kibocsátási normákra, illetve a járműállomány fokozatos modernizálódására (részecskeszűrők beépítésére): a PM₁₀ teljes járműállományra összesített kipufogási emissziója 71%-kal csökkent 2005 óta. A kopási emissziókat viszont alapvetően a futott kilométerek alapján becsüljük, így aztán tekintettel a gyarapodó járműállományra és a növekvő összesített futásteljesítményre, már ott tartunk, hogy a kopási eredetű kibocsátások meghaladják az égéstermékek között távozó részecskék mennyiségét.

4. ábra: Az égési és kopási eredetű részecskekibocsátások változása

Maradva a részecskekibocsátásnál, az aeroszol részecskék legnagyobb elsődleges kibocsátó forrása a háztartási tüzelés. Igaz ez az összes PM-frakcióra: a 2021-es adatok alapján a PM₁₀ esetében a hazai összkibocsátás több, mint fele (58%), PM_2.5 esetében 79%-a, illetve a koromkibocsátás 68%-a köthető a lakások fűtéséhez.

Részecskekibocsátással alapvetően szilárd tüzelés (szén, fa és fahulladék, illetve esetleg egyéb hulladék) esetén kell számolnunk. Tekintettel arra, hogy a jelenleg hazánkban működő szilárd tüzelésű fűtőberendezések túlnyomó része több évtizedes életkorú, míg a modern, alacsony kibocsátású technológiák (pl. öko-tűztér, pellettüzelés, faelgázosító kazán) elterjedtsége maximum néhány százalékra tehető, a kibocsátások alakulását alapvetően a felhasznált tüzelőanyag mennyisége határozta meg.

5. ábra: A háztartási szilárd tüzelés részecskekibocsátása

Magyarországon azonban szerencsére a földgáz a domináns fűtőanyag, amit a KSH 2016-os mikrocenzus felmérése szerint a lakások közel 62%-ában használtak. Emellett a lakások 38%-ában (ez közel másfél millió lakást jelent!) fával (is), 3%-ában pedig szénnel (is) fűtenek. Ha ehhez hozzávesszük a távfűtés 16%-os, a villany 2%-os részesedését stb., bőven 100% fölött járunk, vagyis egy lakáshoz több típusú fűtőanyag is tartozhat. A háztartások közel egyötöde tehát vezetékes gázt és tűzifát egyaránt használ, illetve akár váltani is tud a fűtőanyagok között azok árváltozásának megfelelően. Részben ez okozhatta 2008 után a földgázhoz képest viszonylag olcsóbb tűzifa felhasználásának növekedését, ami növekvő PM-kibocsátáshoz is vezetett. 2014 után azonban a fa árelőnye fokozatosan csökkent, így a földgázfelhasználás újra nőni, a tűzifa-felhasználás pedig - és ezzel együtt a részecskekibocsátás is - lassan csökkenni kezdett.

6. ábra: A fűtőanyagok árváltozásának hatása a fogyasztásra