Energia

Energiaigényünk közel 80%-át tüzelőanyagok elégetésével fedezzük, ami – a felhasznált tüzelőanyagok fajtájától, minőségétől, az alkalmazott technológiától függően – szennyezőanyagok kibocsátásával jár.

A hazai primerenergia-felhasználás közel harmada köthető erőműveinkhez, eközben a közcélú áram- és hőtermelés során keletkezik a hazai kénkibocsátás 36%-a és a nitrogén-oxidok 8%-a. Ez az ágazat jól demonstrálja a javuló hatásfok, valamint a különböző kibocsátáscsökkentési technológiák, így az elsődleges, tüzeléstechnológiai (pl. fluidágyas tüzelés szénportüzelés helyett, alacsony NOx-kibocsátású égők beépítése) és a másodlagos, tüzelés utáni beavatkozások (füstgáztisztítás, porleválasztás) kedvező környezeti hatását.

Miközben a nagyerőműveink 2019-ben körülbelül ugyanannyi áramot termeltek, mint 1990-ben, kén-dioxid- és porkibocsátásuk 99%-kal volt alacsonyabb, és nitrogén-oxidokból is 65%-kal kevesebbet bocsátottak ki. Persze ezek az erőművek már nagyrészt nem ugyanazok: több elavult erőművet bezártak (többek között a Borsodi és Tiszapalkonyai Hőerőművet, a Bánhidai és az Inotai Erőművet), másokat modernizáltak (pl. új kombinált ciklusú gázturbinás (KCGT) blokkok építése a Dunamenti Erőműben, Debrecenben, Nyíregyházán, illetve a Budapesti Erőmű több telephelyén), sőt újabb erőművek építésére is sor került (pl. a szintén a modern KCGT-technológiát képviselő Alpiq Csepel II Erőmű 2000-ben, a Gönyűi Erőmű 2011-ben kezdte meg működését), és volt, ahol a széntüzelést részben vagy egészben feladva biomassza tüzelésére álltak át (pl. Pécsett és Ajkán).

A kén-dioxid-kibocsátás elsődlegesen a tüzelőanyagok (mindenekelőtt a szén és az olaj) kéntartalmától függ, ebből a szempontból szerencsés, hogy az erőművi szénfelhasználás 1990 óta 65%-kal csökkent, de 2005-höz képest is nagyjából megfeleződött. A nehéz, nagy kéntartalmú fűtőolajok erőművi felhasználása (főleg a Dunamenti és a Tisza Erőműben) mára megszűnt, miközben még a 2000-es elején egymillió tonnát égettek belőle. De mindez messze nem lett volna elég ahhoz, hogy a 90-es években még bőven 400 ezer tonna feletti kibocsátás a jelenlegi 10 kt közelébe csökkenjen: kellett még hozzá, hogy füstgáz-kéntelenítő berendezéseket telepítsenek először a Mátrai Erőműben (2001), majd a (2016 óta már nem termelő) Vértesi Erőműben (2004).

Az áramtermelés javuló hatásfoka, a nukleáris energia növekvő részaránya, tüzeléstechnikai modernizáció és (a szigorodó környezetvédelmi előírások által is inspirált) füstgáztisztítási technológiák (pl. a több szén- és hulladéktüzelésű erőműben alkalmazott szelektív nem katalitikus redukciós denox-eljárás) alkalmazása egyaránt hozzájárult a NOx-kibocsátások jelentős csökkenéséhez. Az alábbi ábrán azt demonstráljuk, hogy a kibocsátások 2005 után is jóval nagyobb mértékben csökkentek, mint ahogy az áramtermelés változott, vagyis egységnyi kWh áram megtermelése egyre kisebb környezeti terheléssel jár. Hatékony porleválasztó berendezések alkalmazásával pedig azt is elértük, hogy az erőművek ma már nem tartoznak a fontosabb részecskekibocsátó létesítmények közé.

Természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy a hazai villamosenergia-felhasználás 27-31%-át importból fedezzük 2013 óta, és az importáram megtermeléséhez kapcsolódó emissziók nem jelennek meg a hazai ágazati adatok között.

1. ábra: A nagyerőművek kibocsátási és áramtermelési adatai, Forrás MEKH: A magyar villamosenergia-rendszer (VER) 2019. évi adatai

 

A közlekedési ágazat a legjelentősebb NOx-kibocsátó, a gépjárművek több nitrogén-oxidot bocsátanak ki, mint az erőművek, az ipar és az épületek együttvéve. Figyelemre méltó azonban, hogy míg a személyautók száma csaknem megduplázódott 1990 óta, ezalatt a gépjárművek összes NOx-kibocsátása 41%-kal csökkent, ami egyértelműen a gépjármű-állomány modernizációjának a következménye. Az is igaz, hogy a személygépkocsik átlagos kora a 2000-es évek közepére jellemző 10 évről közel 15 évre nőtt 2020-ra, és a járműállomány háromnegyede még az Euró 5-ös besorolást sem éri el, miközben dízelek esetében jelentősebb NOx-kibocsátás-csökkentést (valós forgalmi viszonyok között) csak a legmodernebb Euro 6-os besorolású autóktól remélhetünk. Mindezzel együtt, ahogy azt az alábbi ábra is azt mutatja, a futásteljesítmény növekedése az elmúlt 5-6 évben már nem járt a kibocsátások növekedésével.

2. ábra: A szállítási NOx-kibocsátások alakulása a teljes járműállomány összesített futásteljesítményének tükrében

 

A szállítási ágazat jelentős szén-monoxid kibocsátónak is tekinthető, hiszen 2019-ben az országos összkibocsátás 22%-a származott gépjárművekből. A szigorodó európai kibocsátási normák, de még inkább e kibocsátási szabványok bevezetése előtti, zömmel a volt szocialista országokban gyártott benzinüzemű autók fokozatos kiszorulásának hatására a kibocsátások jelentősen (2005 óta 78%-kal) csökkentek.

Hasonlóan kedvező trend mutatkozik az illékony szerves vegyületek esetében is (70%-os csökkenés 2005 óta). Itt is elsősorban az elavult benzines autók lecserélése segített. A motorkerékpárok kibocsátása kisebb mértékben csökkent, így aztán számarányukhoz képest nőtt a relatív súlyuk a közlekedési NMVOC-kibocsátásban. Az emissziós leltárban mind az égési, mind a párolgási kibocsátásokat feltüntetjük. Ezek megoszlását az alábbi ábrán mutatjuk. A közúti közlekedés jelenleg 11%-kal járul hozzá az országos összkibocsátáshoz.

3. ábra: A közlekedési NMVOC-kibocsátások megoszlása forrás szerint

 

Talán sokakat meglep, hogy a közlekedés (elsődleges) PM10-kibocsátása csak az országos összeg 5%-a körül alakul. Koromkibocsátás tekintetében rosszabb a helyzet, a közúti szállítás részesedése 18% volt 2019-ben. Jó hír ugyanakkor, hogy 2005 óta a koromkibocsátás jelentősen (55%-kal) csökkent, és az egyéb PM-frakciók esetében is jelentős emissziócsökkenést tudtunk kimutatni. Részecskekibocsátás lehet égési eredetű (kipufogási emisszió) és kopási eredetű is (fék-, gumi, aszfaltkopás). Megint csak utalva a szigorodó kibocsátási normákra, illetve a járműállomány fokozatos modernizálódására (részecskeszűrők beépítésére): a PM10 teljes járműállományra összesített kipufogási emissziója 66%-kal csökkent 2005 óta. A kopási emissziókat viszont alapvetően a futott kilométerek alapján becsüljük, így aztán tekintettel a gyarapodó járműállományra és a növekvő összesített futásteljesítményre, már ott tartunk, hogy a kopási eredetű kibocsátások meghaladják az égéstermékek között távozó részecskék mennyiségét.

4. ábra: Az égési és kopási eredetű részecskekibocsátások változása

 

Maradva a részecskekibocsátásnál, az aeroszol részecskék legnagyobb elsődleges kibocsátó forrása a háztartási tüzelés. Igaz ez az összes PM-frakcióra: a 2019-es adatok alapján a PM10 esetében a hazai összkibocsátás fele, PM2.5 esetében 77%-a, illetve a koromkibocsátás 64%-a köthető a lakások fűtéséhez.

Részecskekibocsátással alapvetően szilárd tüzelés (szén, fa és fahulladék, illetve esetleg egyéb hulladék) esetén kell számolnunk. Tekintettel arra, hogy a jelenleg hazánkban működő szilárd tüzelésű fűtőberendezések túlnyomó része több évtizedes életkorú, míg a modern, alacsony kibocsátású technológiák (pl. öko-tűztér, pellettüzelés, faelgázosító kazán) elterjedtsége maximum néhány százalékra tehető, a kibocsátások alakulását alapvetően a felhasznált tüzelőanyag mennyisége határozta meg.

5. ábra: A háztartási szilárd tüzelés részecskekibocsátása

 

Magyarországon azonban szerencsére a földgáz a domináns fűtőanyag, amit a KSH 2016-os mikrocenzus felmérése szerint a lakások közel 62%-ában használtak. Emellett a lakások 38%-ában (ez közel másfél millió lakást jelent!) fával (is), 3%-ában pedig szénnel (is) fűtenek. Ha ehhez hozzávesszük a távfűtés 16%-os, a villany 2%-os részesedését stb., bőven 100% fölött járunk, vagyis egy lakáshoz több típusú fűtőanyag is tartozhat. A háztartások közel egyötöde tehát vezetékes gázt és tűzifát egyaránt használ, illetve akár váltani is tud a fűtőanyagok között azok árváltozásának megfelelően. Részben ez okozhatta 2008 után a földgázhoz képest viszonylag olcsóbb tűzifa felhasználásának növekedését, ami növekvő PM-kibocsátáshoz is vezetett. 2014 után azonban a fa árelőnye fokozatosan csökkent, így a földgázfelhasználás újra nőni, a tűzifa-felhasználás pedig - és ezzel együtt a részecskekibocsátás is - lassan csökkenni kezdett.

6. ábra: A fűtőanyagok árváltozásának hatása a fogyasztásra

Az energiaszektorban, vagyis energiatermelés és -felhasználás során keletkezik a legtöbb üvegházhatású gáz, nagyrészt CO2. A hazai primer energiafelhasználásban 16% a nukleáris, 12% a megújuló energiaforrások részaránya, vagyis a primerenergia-igény fennmaradó túlnyomó részét fosszilis energiaforrásokkal elégítjük ki. Az elégetett - nagyrészt tehát fosszilis - tüzelőanyagok között a földgáz részesedése a legnagyobb (44%), ezt követik az egyre növekvő részarányú kőolajtermékek (33%). A kibocsátások alakulását kedvezően befolyásolta, hogy a fajlagosan magasabb kibocsátású szenek részaránya az elmúlt 30 évben 30%-ról 10% alá csökkent, ami már jóval alacsonyabb, mint a biomassza energetikai felhasználásának jelenlegi részaránya (14%).

Napjainkra a szállítási ágazat vált a legjelentősebb kibocsátóvá, nem csupán az energiaszektoron belül (30%), de az összes ágazat tekintetében is, hiszen immár az országos összkibocsátás 23%-a közlekedési eredetű. A közúti szállítás dominálta ágazat kibocsátása 2019-ban 6%-kal, 2013 óta pedig összesen 46%-kal nőtt.

 

1. ábra: Az energiaszektor kibocsátásának alakulása alszektoronként

 

Az energiaipar részaránya a teljes kibocsátásban 19%-ra csökkent. Nőtt ugyan a hazai villamosenergia-termelés 7%-kal, de a szénalapú termelés jelentősen csökkent (-13%), szemben az emissziós szempontból kedvezőbb földgáz tüzelőanyagú termeléssel, amely 18%-kal nőtt. Örvendetes fejlemény továbbá a napenergia hasznosítás ugrásszerű növekedése: immár a bruttó villamosenergia-termelés 4%-a származik napenergiából. A nukleáris áramtermelés részaránya stabilan 50% körül alakult az elmúlt pár évben. A viszonylag jelentős áramimport 31%-ról 27-ra csökkent. Tovább csökkent a hőtermelés is (-3%), melyben az előző évinél is kedvezőbb időjárási körülmények - 3%-kal alacsonyabb fűtésigény - is szerepet játszottak. Mindezek hatására az energiaipar kibocsátása 5%-kal csökkent 2019-ben.

Az enyhe tél a háztartások energiafelhasználására is hatással volt: 2019-ban a lakásokban összességében 4%-kal kevesebb tüzelőanyag fogyott, mint egy évvel korábban. Csökkent a felhasznált földgáz (-2%), szén (-26%) és tűzifa (-7%) mennyisége is. (Érdemes megjegyezni, hogy a két fő energiahordozó felhasználása gyakran ellentétes irányban változik: 2005 óta a földgázfelhasználás 30%-kal csökkent, míg a tűzifáé 33%-kal nőtt.) A lakásokat és más épületeket is magában foglaló „egyéb szektor” részesedése 19% a hazai teljes kibocsátásban.

A feldolgozó- és építőipar energiafelhasználása és kibocsátása nem változott jelentősen, továbbra is 8%-kal járul hozzá a hazai kibocsátáshoz. A hazai földgázrendszer technológiai (szivárgó) kibocsátásai 3%-os részarányt képviselnek (itt a metánkibocsátás becslésében az előző évhez képest jelentősebb módszertani revízióra került sor).

Az energiaszektorban lezajlott ellentétes folyamatok – növekvő kibocsátások a közlekedésben, csökkenő emissziók a háztartásokban és az erőművi szektorban - csaknem kiegyenlítették egymást, és végül kismértékű (0,4%-os) kibocsátáscsökkenéshez vezettek.