Magyarországon 2019-ben az üvegházhatású gázok éves kibocsátása 64,4 millió tonna szén-dioxid* egyenérték volt. A legutóbbi három évben (2017-2019) összességében nem változott jelentősen a hazai kibocsátás. Az erdőgazdálkodás és földhasználat során megkötött szén-dioxidot is figyelembe véve, a nettó kibocsátás 58,9 millió tonna volt. A 6 tonna körüli egy főre jutó kibocsátás Európában az átlagosnál alacsonyabbnak számít.

Az idősor elején a markáns csökkenés jelentős részben a rendszerváltozás következménye: már 1992-re mintegy 30%-kal csökkent az emisszió az energetikai, ipari és mezőgazdasági termelés visszaesésének következtében. Ezt követően 14 évig (1992-2005) viszonylag stabilan alakult az ország ÜHG-kibocsátása, majd 2005 és 2013 között újra számottevően, 24%-kal csökkent. A 2008-2009-es gazdasági világválság jelentős hatással volt a magyar gazdaság teljesítményére és alapvetően meghatározta a hazai ÜHG -kibocsátás alakulását is. 2008 és 2009 között 9%-kal, majd egy átmeneti, kisebb növekedést követően 2010 után évről évre tovább csökkent az emisszió. Ezzel ellentétben a gazdaság teljesítménye növekedésnek indult 2010 második negyedévétől kezdve, és 2014-re a GDP elérte, 2015-ben pedig meg is haladta a válság előtti szintet. 2013 után a kibocsátások is növekedésnek indultak - 2017-ig összességében 11%-os növekedés figyelhető meg - azóta viszont lényeges trend nem látszik a kibocsátásokban.

1. ábra: Az ÜHG-kibocsátás alakulása a bázisév és 2019 között, gázonként

A legfontosabb antropogén eredetű üvegházhatású gáz a szén-dioxid, amely a teljes emisszió 76%-áért volt felelős 2019-ben. Ez az érték a teljes idősorra 75 és 80% között mozog, ami egyértelművé teszi a gáz kiemelkedő szerepét. CO₂ döntő részben az energiaszektorban keletkezik a fosszilis tüzelőanyagok elégetése során, kibocsátása 43%-kal csökkent a 80-as évek közepe óta.

A metán 13%-os súlyt képvisel a teljes ÜHG kibocsátásban. Elsősorban az állattenyésztés és a hulladékgazdálkodás során keletkezik, de pl. a földgáz szállításakor is elszivárog belőle egy bizonyos mennyiség. 1985-87-hez képest a metánkibocsátás 39%-kal csökkent.

A 8%-nyi dinitrogén-oxid elsősorban a termőföldekről és legelőkről, illetve vegyipari termelés következtében kerül a levegőbe. Az N₂O mennyisége kevesebb mint a felére (-56 %) esett vissza a bázisévhez képest.

Az F-gázok 3%-os súlyt képviselnek a teljes ÜHG kibocsátásban. A 2000-es évek elején tapasztalható ugrásszerű növekedés miatt továbbra is figyelmet érdemel például az ózonrétegre ártalmatlan HFC-k használata a hűtő- és klímaberendezésekben, valamint az SF₆ gáz alkalmazása szigetelő és ívoltó közegként az elektromos kapcsolóberendezésekben.

További információk az egyes szektorok kibocsátásáról az Ágazati kibocsátások menüpontban található.

* szén-dioxid egyenérték: Az üvegházhatású gázok kibocsátásának általános mértékegysége, mely a kibocsátott gáz tömegének és globális felmelegítő potenciáljának (GWP) szorzata. Segítségével meghatározható az adott évben kibocsátott üvegházhatású gázok légkörre gyakorolt felmelegítő hatása.