Magyarországon 2022-ben az üvegházhatású gázok éves kibocsátása 59,5 millió tonna szén-dioxid egyenérték* volt. Az erdőgazdálkodás és földhasználat során megkötött szén-dioxidot is figyelembe véve, a nettó kibocsátás 52,7 millió tonna volt. Az egy főre jutó kibocsátás 6,1 tonna körüli, mely Európában az átlagosnál alacsonyabbnak számít.

Az idősor elején a markáns csökkenés jelentős részben a rendszerváltozás következménye: már 1992-re mintegy 30%-kal csökkent az emisszió az energetikai, ipari és mezőgazdasági termelés visszaesésének következtében. Ezt követően 14 évig (1992-2005) viszonylag stabilan alakult az ország ÜHG-kibocsátása, majd 2005 és 2013 között újra számottevően, 24%-kal csökkent. A 2008-2009-es gazdasági világválság jelentős hatással volt a magyar gazdaság teljesítményére és alapvetően meghatározta a hazai ÜHG -kibocsátás alakulását is. 2008 és 2009 között 9%-kal, majd egy átmeneti, kisebb növekedést követően 2010 után évről évre tovább csökkent az emisszió. Ezzel ellentétben a gazdaság teljesítménye növekedésnek indult 2010 második negyedévétől kezdve, és 2014-re a GDP elérte, 2015-ben pedig meg is haladta a válság előtti szintet. 2013 után a kibocsátások is növekedésnek indultak - 2017-ig összességében 11%-os növekedés figyelhető meg - azóta viszont a 2020-as COVID járvány okozta kibocsátás-csökkenés kivételével lényeges trend nem látszik a kibocsátásokban, a 2021-es évben már ismét, a járvány előtti évekhez hasonló kibocsátási érték figyelhető meg. A 2022-es üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaesése elsősorban az ipari termelés csökkenésének és az energiaigényes ágazatok leállásának következménye volt, amit a gazdasági és energiaválság okozott.

1. ábra: Az ÜHG-kibocsátás alakulása a bázisév és 2022 között, gázonként

A legfontosabb antropogén eredetű üvegházhatású gáz a szén-dioxid (CO₂), amely a teljes emisszió 76%-áért volt felelős 2022-ben. Ez az érték a teljes idősorra 75 és 80% között mozog, ami egyértelművé teszi a gáz kiemelkedő szerepét. CO₂ 91%-ban az energiaszektorban keletkezik a fosszilis tüzelőanyagok elégetése során, kibocsátása 45%-kal csökkent a 80-as évek közepe óta.

A metán (CH₄) 15%-os súlyt képvisel a teljes ÜHG kibocsátásban. Elsősorban az állattenyésztés és a hulladékgazdálkodás során keletkezik, de pl. a földgáz szállításakor is elszivárog belőle egy bizonyos mennyiség. 1985-87-hez képest a metánkibocsátás 40%-kal csökkent, az elmúlt 5 évben a kibocsátás értéke kis mértékben csökkent.

A 7%-nyi dinitrogén-oxid (N₂O) elsősorban a termőföldekről és legelőkről, illetve vegyipari termelés következtében kerül a levegőbe. Az N₂O mennyisége kevesebb mint a felére (-62 %) esett vissza a bázisévhez képest.

Az F-gázok 3%-os súlyt képviselnek a teljes ÜHG kibocsátásban. A 2000-es évek elején tapasztalható ugrásszerű növekedés miatt továbbra is figyelmet érdemel például az ózonrétegre ártalmatlan HFC-k használata a hűtő- és klímaberendezésekben, valamint az SF6 gáz alkalmazása szigetelő és ívoltó közegként az elektromos kapcsolóberendezésekben.

2. ábra: Az ÜHG-kibocsátás alakulásához hozzájáruló főbb szektorok 2022-ben

További információk az egyes szektorok kibocsátásáról az Ágazati kibocsátások menüpontban található.

* szén-dioxid egyenérték: Az üvegházhatású gázok kibocsátásának általános mértékegysége, mely a kibocsátott gáz tömegének és globális felmelegítő potenciáljának (GWP) szorzata. Segítségével meghatározható az adott évben kibocsátott üvegházhatású gázok légkörre gyakorolt felmelegítő hatása.