Részecskéknek a levegőben lebegő szilárd és folyékony halmazállapotú (aeroszol) anyagokat nevezzük, melyek mérete igen széles tartományban mozog.  A leltárban négy típusú részecske jelentésköteles: a PM_2.5, a PM₁₀ (a 2.5 és 10 mikrométernél kisebb részecskék), a TSP (teljes szálló por) és a BC (korom). Ezekről az szennyezőanyagokról csak 2000-től kezdődően kell jelentést tenni, tehát itt bázisévként is a 2000-es évet tekintjük.

A részecskék -elsősorban a korom- fontos szerepet játszanak a szmog kialakulásában. Télen, a fűtési időszakban gyakran kialakuló szmog (Londoni-típusú) egyik jellemző összetevője a SO₂ mellett a korom, mely a széntartalmú anyagok tökéletlen égése során keletkezik. A nagyobb méretű részecskék elsősorban közvetlenül kerülnek a légkörbe, pl. építkezés, lakossági tüzelés során. A korom légköri tartózkodási ideje néhány nap vagy hét, annyi idő alatt ülepedik ki a légkörből. Az emberi egészség szempontjából viszont leginkább a PM₁₀-nél kisebb részecskék a veszélyesek, hiszen azok már képesek lejutni a tüdőbe. Ide tartoznak a PM_2.5 részecskék is. Amennyiben ezek a részecskék lejutnak a tüdőhólyagokig, ott súlyos elváltozásokat okozhatnak, ráadásul sokszor idegen anyagok (nehézfémek, baktériumok, rákkeltő anyagok) kötődnek meg rajtuk, így segítve azok bejutását a szervezetbe.

Az alábbi ábrán a részecskekibocsátás trendje látható 2000 és 2021 között. Meghatározó trend nem figyelhető meg, a kibocsátás évről évre változik, 2015 és 2020 között viszont a TSP kivételével csökkenés jellemezte az emissziót, mely a 2021-es évre ismét kismértékű növekedésnek indult.

1. ábra: A részecskék kibocsátásának változásai a 2000-es kibocsátási szinthez képest (%)

A következő néhány ábrán a 4 fő szektor hivatalos felbontása helyett egy részletesebb, a tényleges végfelhasználók szerinti ágazatok szerint tüntetjük fel a kibocsátás arányait. Itt tehát a jelentési szabályok szerint egyébként az energiaszektorban elszámolandó kibocsátásokat, amelyek az ipari tüzelés során kerülnek a légkörbe az iparhoz, a háztartások, intézmények tüzelőanyag felhasználását, illetve a mezőgazdasági tevékenység során használt tüzelőanyagok kibocsátását a nem ipari tüzelés kategóriájába soroljuk. Ezen kívül az energiaszektoron belül elkülönítjük a szállításhoz, közlekedéshez tartozó és az energiatermeléshez köthető kibocsátásokat. Így egy pontosabb képet kapva az emissziók megoszlásáról (a legrészletesebb adatok a hivatalos jelentések táblázataiban megtekinthetők, a Hivatalos jelentések menüpontban letölthetők). 

A grafikonok mindegyikén látványosan kirajzolódik a nem ipari tüzelés domináns szerepe a részecskék kibocsátása esetében. A nem ipari tüzelés alatt pedig ezúttal elsősorban a háztartási szilárd tüzelést kell érteni, amely a hazai finomrészecske-kibocsátás nagyjából háromnegyedét okozza (lásd részletesebben itt).

2. ábra: PM₁₀ -kibocsátás idősora 2000 és 2021 között (a hivatalos 4 szektortól eltérő felosztásban)

Az ipari eredetű részecskekibocsátás elsősorban a TSP esetében jelentős, emellett a PM₁₀ is számottevő. Az ipari tevékenységek közül a legnagyobb kibocsátással az építkezések (ezen belül főleg az útépítések) és a bontási munkálatok járnak, amelyek az országos TSP-kibocsátás 24%-áért és a PM₁₀-kibocsátás 13%-áért feleltek 2021-ben. Az idősorban viszont olyan évek is megfigyelhetők, amelyek esetében csaknem a teljes kibocsátás felét adta ez a tevékenység. Mivel itt nem sok tér nyílik a gyártási technológiák fejlődése révén a kibocsátások csökkentésére, a PM₁₀ teljes kibocsátásának évek közötti változékonyságát főként ennek a szektornak az ingadozó teljesítménye adja. Mivel az építkezések több évet ölelnek fel, a 2008-as gazdasági válság hatása késleltetetten jelent meg ebben az ágazatban, azonban a COVID időszakában, mind a TSP, mind a PM₁₀ értéke csökkenő tendenciát mutat az ipari tevékenységek szektorán belül.

A mezőgazdaságból származó TSP (Total Suspended Particulates), illetve PM₁₀ aránya is növekedést mutat 2021-ben a korábbi évekhez képest, TSP esetében ez közel 19%-os, míg PM₁₀ esetében 17%-os arányt képvisel.  A TSP-nek zömmel a szántóföldi növénytermesztés, ezen belül is főleg a talajbolygatás és a betakarítás a fő forrása. Haladva a kisebb mérettartományok felé (PM₁₀), a növénytermesztés és az állattartás is jelentős forrás, a nagy állatállománynak köszönhetően a takarmányozás emissziója sem elhanyagolható. A kibocsátott részecskék lehetnek még toll- és bőrdarabok, származhatnak ürülékből és alomból is. A kibocsátást egyébként számos tényező befolyásolhatja, ilyen az állatfaj, az alom típusa, az állattartás, a takarmányozás, az ólak tisztításának módja, az ólban töltött napok száma stb.

3. ábra: PM_2.5 -kibocsátás idősora 2000 és 2021 között (a hivatalos 4 szektortól eltérő felosztásban)

A hulladékkezelés során is történik részecskekibocsátás, bár ez a teljes országos kibocsátáshoz viszonyítva nem olyan jelentős. A PM₁₀ részecskekibocsátás 3%-a, a PM_2.5 kibocsátás 4%-a és a korom kibocsátás közel 5%-a származott a hulladék szektorból 2021‑ben. A hulladékszektoron belül elsősorban a nyíltszíni hulladékégetés felelős a részecskekibocsátásokért. Ez magában foglalja az avar- és kerti hulladék égetését, a szőlő- és gyümölcs venyige égetését, illetve az erdészeti vágástéri hulladék égetését. A szabadtéri égetésekre vonatkozó hazai és nemzetközi jogi szabályozások miatt az ezekből a tevékenységekből származó kibocsátások jelentősen csökkenő tendenciát mutatnak.