Elérhetőség

legszennyezettseg@met.hu

Ipar

Az ipar és termékhasználat szektor az ipari körülmények között előállított termékek gyártása, illetve a lakossági, oldószertartalmú- és egyéb termékek használata során a légkörbe kerülő szennyezőanyagok kibocsátását foglalja magában. Ebben a szektorban a légszennyező anyagok leltárában jelentendő szennyezőanyagok mind megjelennek, hiszen számos tevékenység és termék tartozik ide, melyek a következők:

  • Ásványipar (2A): cementgyártás, mészgyártás, üveggyártás, tégla-, cserép- és kerámiagyártás (csak üvegházhatású gázok), bányászat, épületek és utak építése
  • Vegyipar (2B): ammónia- és műtrágyagyártás, salétromsav- és kénsavgyártás, egyéb vegyipari termékek gyártása (pl. etilén, propilén, ipari korom, különböző műanyagok, formaldehid, stb.)
  • Fémipar (2C): vas-, acél- és alumíniumipar, cink- és rézöntés
  • Oldószerek és egyéb termékek gyártása és felhasználása (2D): pl. háztartási tisztítószerek, testápolási termékek, vegytisztítás, felületkezelés, festékek, lakkok, tűzijátékok, dohány
  • Élelmiszeripar (2H1)
  • Papíripar (2H2), famegmunkálás (2I)

A teljes hazai kibocsátásból az ipar és termékhasználat szektor több szennyezőanyag esetében jelentős szerepet játszik; ez látható a következő ábrán is, százalékos felosztásban.

1. ábra:  A teljes hazai kibocsátás 2021-ben, főszektorok és légszennyező anyagok szerint

 

Az ábra szerint 2021-ben az ipari tevékenység a PCB (poliklorinát-bifenil) országos kibocsátásához járul hozzá a legnagyobb mértékben, 80%-kal. A fő légszennyezők és a részecskék közül a TSP (összes levegőben lebegő aeroszol részecske, közismertebb nevén szálló por), a PM10 (10 µm-nél kisebb átmérőjű aeroszol részecskék) és az NMVOC (nem metán illékony szerves anyagok) kibocsátásokban játszik jelentősebb szerepet, a PM2.5 részecske esetében 5%-kal járul hozzá a hazai kibocsátáshoz. A nehézfémek sorában az országos krómkibocsátásnak 52, az arzénkibocsátásnak pedig 34 %-át, a higany-, az ólom és a nikkelkibocsátásnak körülbelül negyedét adja.  

A következő ábra az ipari kibocsátások részletesebb, alkategóriák és fontosabb szennyezőanyagok szerinti eloszlását mutatja. 

2. ábra: Az ipar részletesebb, alkategóriák szerinti felbontása a fontosabb szennyezőanyagokra 2021-ben (%)

2A – ásványipar, 2B – vegyipar, 2C – fémipar (vas, acél, alumínium), 2H – élelmiszer-, ital és papírgyártás, 2D - Egyéb 

 

Az ábrán látható, hogy a HCB (hexaklórbenzol), a PCB, a króm és az arzén kibocsátásáért elsősorban a fémöntödék tehetők felelőssé. Ezen belül a HCB kibocsátás az ún. szekunder alumíniumöntésből (alumínium-hulladék újrahasznosítása) származik, míg arzén, króm és PCB főként az acélgyártás (zsugorítmánygyártás és nyersvas-öntés) során kerül a levegőbe.

Az országos TSP kibocsátás 24%-a ipari tevékenységből származik, ezen belül, ahogy az ábrán is látszik, az ásványiparból. A cementgyártás, a külszíni fejtésű bányák és az épületek építése és bontása mellett a legtöbb szálló por és nagyobb átmérőjű aeroszol részecske az utak építésekor kerül a levegőbe.

A nem metán illékony szerves vegyületek (NMVOC) országos kibocsátásának 31%-át adja az ipar, leginkább a termékek használatából származik nagy mennyiségű emisszió. A háztartási oldószerek, a festékek ipari és lakosság általi felhasználása, az élelmiszer- és italgyártás, a gyógyszergyártás és egyéb vegyipari termékek gyártása (poliuretán habok, polisztirol habok, cipőgyártás), az ipari nyomtatás és néhány vegyipari alapanyag gyártása járul hozzá legnagyobb mértékben a kibocsátáshoz.

Higany, ólom, nikkel és kadmium nehézfémek a vas- és acélgyártás során nagy mennyiségben kerülnek a légkörbe, a teljes kibocsátás mennyiségének nagy részét az ipar szektorban ez adja.

A teljes idősorra vonatkozó adatok és további információk ezen szennyezőkről a Trendek menüpont megfelelő részeiben találhatók.

 

A fent említett szennyezőanyagok közül az NMVOC és a PM10 kibocsátással foglalkozunk részletesebben. Az alábbi ábrán látható, hogy az ipar teljes NMVOC kibocsátása a bázisévhez (1990) képest már az első néhány évben csaknem 20 kt-val lecsökkent. Ez a csökkenés egyrészt az ipari ágazatok szerkezetátalakításának köszönhető, hiszen a legtöbb kibocsátást okozó ágazat a rendszerváltás után Magyarországon megszűnt vagy éppen visszaszorult, másrészt jelentős szerepet játszott a kibocsátás-csökkentési technológiák fejlődése és elterjedése is, amelyeket leginkább a környezetvédelmi szabályozások bevezetését követően kezdtek el alkalmazni. 

 

3. ábra: Az NMVOC kibocsátásának alakulása 1990-től az ipari szektoron belül

 

Az első néhány évben látványos csökkenés figyelhető meg, majd egy átmeneti, viszonylag stabil állapot után 2005-ben csaknem elérte a bázisév szintjét kibocsátásunk. Az ezt követő újabb csökkenés már legnagyobbrészt a festékek összetételére vonatkozó szabályozás bevezetésével indokolható. A nyomtatóipar viszonylag stabil a teljes időszakban, az élelmiszer- és italgyártás kibocsátása viszont 56%-kal csökkent 1990 óta (amely a jelenlegi számítási módszertan szerint a termelés csökkenésének köszönhető). 

A háztartásokból származó kibocsátás többek között a kozmetikai termékek, tisztálkodási eszközök, mosó-, mosogató- és takarítószerek, festékek, hígítók, autóápolási cikkek, rovar- és gombaölő szerek használatából ered. Az idősor elején mutatkozó egyenletes kibocsátás a 2008-as gazdasági válság okozta szegényedés következtében visszaesett, utána lassan újra növekedésnek indult. A lakosság által használt termékek illékony szervesanyag tartalma igen széles skálán változik, a szappanoktól és testápolóktól kezdve (5-10% NMVOC tartalom) az autó- és padlóápolási termékeken keresztül (50-80 %) a hajlakkokig és a hígítókig (90-100%). Ez utóbbiak használata során a termék teljes NMVOC mennyisége a légkörbe kerül.

 

4. ábra: A PM10 kibocsátásának alakulása 2000-től az ipari szektoron belül

 

A nagyobb átmérőjű aeroszol részecskék kibocsátásának trendje a 4. ábrán látható. A PM10 részecskék legfőbb forrása az építőipar, ezen belül az útépítések. Mivel itt nem sok tér nyílik a gyártási technológiák fejlődése révén a kibocsátások csökkentésére, a PM10 teljes kibocsátásának évek közötti változékonyságát főként ennek a szektornak az ingadozó teljesítménye adja. Mivel az építkezések több évet ölelnek fel, a 2008-as gazdasági válság hatása késleltetetten jelent meg ebben az ágazatban, az utóbbi években pedig növekedés figyelhető meg. A bányászat az utóbbi években eltolódott az építkezésekhez használt anyagok és a lignit külszíni fejtése felé, ezért a kibocsátás növekedése tapasztalható ebben a szektorban. Az ásványi termékek (elsősorban cement) gyártásából származó kibocsátás drasztikus csökkenése a gyárakban felszerelt modern porleválasztó berendezéseknek köszönhető.

Az ipar és egyéb termékek használata szektor (röviden ipar) a teljes ÜHG kibocsátás 11%- áért felelős. Ez a szektor - a vegyiparon, illetve a vas- és acélgyártáson kívül - kizárólag technológiai folyamatokból és bizonyos termékek használatából eredő kibocsátásokat tartalmaz, az egyéb iparágak energiafelhasználásából eredő kibocsátásokat az energiaszektorban kell jelenteni.

Az ipari alszektorok között a legnagyobb kibocsátás 2021-ben – hasonlóan az elmúlt 5 évhez - a vegyiparból (38%) és az F-gázok felhasználásából (26%) eredt. Ezeket követte az ásványi termékek gyártása 19%-kal, a vas- és acélgyártás 12%-kal, végül pedig az egyéb (SF6-t és N2O-t tartalmazó) termékek, valamint az oldószerek és nem-energetikai felhasználású tüzelőanyagok használata (4% és 1%). A 2021-es százalékos adatokhoz hasonlóan a teljes idősorra vonatkozó arányok a következő ábrán láthatók. A CO2- egyenérték mértékegység használata miatt ezen források környezetre való hatása (üvegházhatás) könnyen összehasonlítható.

 

1. ábra: Az ipar szektor kibocsátásának alakulása alszektoronként, százalékban

 

Megfigyelhető, hogy az 1990-es évek elején még a vegyi anyagok, a vas- és acél, illetve az ásványi termékek gyártásából származott a legnagyobb mennyiségű kibocsátás. E három domináns tevékenység közül arányaiban ugyan a legjelentősebben a vas- és acélgyártás emissziója csökkent, emellett a másik két említett tevékenység arányaiban is változás tapasztalható.

A változásnak két oka is van: egyrészt a legtöbb alszektor kibocsátását csökkenő trend jellemzi, másrészt pedig a kevesebb kibocsátás mellett egy, az utóbbi években folyamatosan növekvő kibocsátási trenddel bíró alszektor is megjelent. A CFC-gázok helyettesítésére szolgáló F-gázokat elsősorban hűtő- és légkondicionáló berendezésekben használják. Ezen gázok már nem károsítják az ózonréteget, viszont felmelegítési potenciáljuk (GWP - global warming potencial) a legmagasabb az ÜHG-k körében.  Az F-gázokat tartalmazó termékek és azok használata az elmúlt két évtizedben jelentős növekedésnek indult. Ezen termékekre ún. késleltetett kibocsátás jellemző, ami azt jelenti, hogy a termék használata során nem azonnal jelenik meg a kibocsátás, hanem több évig, folyamatos szivárgás jellemző rájuk. Az idősor elejére még nem jellemző tevékenység és termékhasználat pedig mára a kibocsátás kb. harmadát adja. Ezen gázok még növekvő trendet mutatnak (részletesebb leírás alább olvasható).     

Az ipar szektor kibocsátása a bázisévhez képest 51%-kal, 1990-hez képest 37%-kal, 2005 óta pedig 19%-kal csökkent. A következő grafikonon a teljes idősor kibocsátása látható alszektorokra bontva.

 

2. ábra:  Az ipar szektor kibocsátásának alakulása alszektoronként, kt CO2-egyenértékben

 

A vas- és acéliparban a rendszerváltás utáni években a kohászati vállalatok tulajdonosi viszonyai gyors változásokon mentek keresztül. Az 1990-es években megszűnt a nyersvasgyártás Ózdon és Diósgyőrben és lebontották a Siemens-Martin-kemencéket is. Ózdon és Diósgyőrben acélt már csak elektrokemencében gyártottak, végül a diósgyőri gyár is bezárt. Ma csak Dunaújvárosban termelnek nyersvasat a nagyolvasztóban, Ózdon pedig elektroacélt állítanak elő. A vegyi anyagok és ásványi termékek gyártásából származó kibocsátás az évek során ingadozott a termelés ingadozásának, a termékek összetétel-változásainak és a környezetvédelmi beruházásoknak köszönhetően.

2021-ban-ben a nyersvas termelése erősen visszaesett az ISD Dunaferr Zrt. működésében bekövetkezett problémák miatt, ezért a vas- és acélgyártás kibocsátása 24%-kal csökkent. A vegyipari kibocsátások növekedése 2021-ben megtorpant a termelés minden ágazatban megfigyelhető stagnálása miatt. Az ásványanyagipar (cement, mész és durva kerámia) kibocsátásának 2020-ban tapasztalt csökkenése átmenetinek bizonyult, 2021-ben újra 2%-kal növekedett az előző évhez képest. Az üzemanyagok és oldószerek nem energetikai célú felhasználásából származó kibocsátás csupán 1%-kal nőtt a 2020-ban tapasztalt erősebb növekedés után.

Az ipari kibocsátások egyharmada az F-gázokat tartalmazó berendezések üzemeléséből és az egyéb F-gáz tartalmú termékek használatából ered. Az F-gázok olyan fluorozott (HFC-k) és perfluorozott vegyületek (PFC-k) melyek jelentős része a sztratoszférikus ózon védelme érdekében betiltott CFC vegyületek (Montreáli jegyzőkönyv) helyettesítésére szolgálnak. Ezen, normál körülmények között gáz halmazállapotú gázokat főként a hűtő- és légkondicionáló berendezésekben, gázzal oltó berendezésekben, aeroszolos termékekben, különféle habosított termékekben használják. 2019-ben a teljes F-gáz kibocsátás 92%-át a hűtő- és légkondicionáló készülékek használata adta. Az ebből származó kibocsátás növekedését a magas GWP-jű gázok fokozatos kivonása ellenére még nem sikerült megállítani, hiszen bár az új berendezésekbe történő betöltés néhány gáz esetében már tiltott, a szervízelés során, az üzemben lévő hűtőrendszerekben még megengedett a magasabb GWP-jű gázok betöltése (erről bővebben a 2014/517/EU rendeletben találhatók információk).

3. ábra: Az F-gázok kibocsátásának alakulása a fő források szerint, kt CO2-egyenértékben

 

Az egyéb F-gáz tartalmú termékek közé a tűzoltóberendezések, az aeroszolos termékek és a hangszigetelő ablakok tartoznak. Az SF6 gáz elsősorban a villamos kapcsolóberendezésekben használatos a mai napig, illetve az elektronikai iparban is alapanyagként szolgál. Korábban szigetelő ablakok hangszigetelő hatásfokának javítása céljából ablaküvegek töltőgázaként is használták, de ennek lehetőségét 2008-ban betiltották. Ennek ellenére a mai napig szivárgó kibocsátásként kerül be hazánk leltárába az SF6 gáz, hiszen vannak olyan ablakok, melyeket már több, mint 20 éve építettek be az épületekbe.

A kibocsátás mennyiségét gázokra osztva is megadhatjuk. 2019-ben a legnagyobb mennyiségben kibocsátott üvegházhatású gáz az ipari tevékenységek során a CO2, amely a teljes ipari kibocsátás 67%-áért felelős. A szén-dioxidot az F-gázok követik 29%-kal, és csekély mennyiségű N2O és CH4 kibocsátás is tapasztalható (3%, illetve 1%).