Mezőgazdaság
A legfontosabb mezőgazdasági eredetű légszennyező az ammónia, amelynek több mint 90%-a a mezőgazdaságból származik. Az intenzív állattartás során az istállókban képződő trágya, majd annak tárolása és kijuttatása, valamint a műtrágyázás (legfőképpen a szilárd és oldat formájában kijuttatott karbamidtartalmú műtrágyák) mind hozzájárulnak az ammónia képződéséhez.
A mezőgazdasági eredetű ammónia-kibocsátás 45%-kal csökkent 1990, és 5%-kal 2005 óta. A változás legfőbb oka a sertés- és a baromfiállomány csökkenése, illetve a kisebb állatállomány miatt a kevesebb szervestrágya-felhasználás volt. A legnagyobb visszaesések a rendszerváltás és a 2008-as gazdasági válság hatására következtek be.
1. ábra: A mezőgazdasági eredetű ammónia-kibocsátás fő forrásainak trendje 1990-2021
A kibocsátás 2012-ben volt a legalacsonyabb, azóta kismértékben emelkedett, illetve a legutóbbi években stagnált. A megtorpanni látszó kibocsátás-növekedéshez kismértékben hozzájárult a kibocsátást csökkentő trágyakijuttatási módok elterjedése is. Az NH3-kibocsátás legfontosabb forrásai Magyarországon a műtrágyázás, a szervestrágya kijuttatás és a szarvasmarhatartás.
2. ábra: A Mezőgazdasági NH3- kibocsátás fő forrásainak megoszlása, 2021-ben
A mezőgazdasági eredetű NH3-kibocsátás csökkentésére manapság már számtalan technológia létezik: pl. levegőszűrők alkalmazása az istállókban, a hígtrágya-tárolók szilárd tetővel vagy pl. úszófóliával való fedése, illetve léteznek olyan trágyakijuttatási technológiák, amelyek szintén jelentős mértékben hozzájárulnak a kibocsátás csökkentéséhez. A szervestrágya biogáz üzemben történő hasznosítása nemcsak a metán-, de az NH3-kibocsátás szempontjából is előnyös technológia. Az állati takarmányok nyersfehérjetartalmának csökkentése, takarmánykiegészítők alkalmazása, az ammónia-kibocsátás mérséklésének szintén hatékony eszközei.
A NOx leginkább mint közlekedési eredetű légszennyező ismert. Azonban a közlekedésben egyre hatékonyabb emisszió-csökkentési technológiák következtében ennek a légszennyezőnek a kibocsátásában egyre inkább növekszik a mezőgazdasági források jelentősége, különösen a műtrágya felhasználás növekedése miatt.
Az NMVOC fő forrása a mezőgazdaságban az erjesztett takarmányok etetése. Magyarországon a szarvasmarhák egyik legfontosabb takarmánya a silókukorica, amelynek a tárolása, etetése, és az azt fogyasztó állatok trágyája a mezőgazdasági eredetű NMVOC legfontosabb forrásai. A baromfitartás, illetve a szántóföldi növények szintén hozzájárulnak az NMVOC kibocsátásához.
A részecskekibocsátásban (PM) a kisebb frakciók (PM2.5) elsősorban a tarlóégetésből és az állattartásból származhatnak, míg a nagyobb frakciók (PM10) a szántóföldi talajművelés során keletkeznek. A részecskekibocsátásban a mezőgazdasági források szerepe Magyarországon kevésbé meghatározó.
A hexaklórbenzol (HCB) olyan szennyezőanyag, amelyet korábban Magyarországon is főként gombaölő hatása miatt növényvédőszerként használtak. Felismerve azonban a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatását, a nehezen lebomló szerves szennyezőket (ún. POP-vegyületeket) korlátozó Stockholmi egyezmény betiltotta a HCB gyártását, illetve felhasználását. Ehhez az egyezményhez Magyarország és az Európai Unió is csatlakozott. Jelenleg is forgalomban vannak azonban olyan növényvédőszerek (főként gombaölők), amelyek hatóanyagai szennyeződésként tartalmazhatnak HCB-t. Ilyen HCB szennyeződést tartalmazó hatóanyag pl. a klorotalonil, amelynek használata 1990 óta jelentősen csökkent, 2005 óta azonban ismét emelkedő trendet mutat.
Az üvegházhatású gázok kibocsátási leltárában a haszonállatok emésztéséből, trágyakezelésből, rizstermesztésből és a mezőgazdasági talajok műveléséből származó CH4 és N2O kibocsátásokat; valamint a talajmeszezésből, a karbamid- és dolomittartalmú műtrágyák használata során keletkező CO2-kibocsátásokat számoljuk el. A tarlóégetés ugyan tiltott tevékenység, azonban bizonyos növénykárosítók esetén a hatóságok elrendelhetik az érintett terület égetését. Ez leginkább rizsföldek esetén fordulhat elő. Ezeknek az égetéseknek a hatását -bár a mértéke elenyésző- szintén figyelembe vesszük a kibocsátási leltárakban.
A mezőgazdasági kibocsátások 40%-kal csökkentek az ún. bázisév (1985-87 átlaga) óta, és 18%-kal emelkedtek 2005-höz képest. A kibocsátás-csökkenés oka a rendszerváltás óta bekövetkezett termelésvisszaesés. Az utóbbi évek relatíve magasabb kibocsátása főként a műtrágyafelhasználás növekedésére vezethető vissza, de jelentős szerepet játszott a húsmarha-állomány jelentős gyarapodása is.
.png)
1. ábra: A mezőgazdasági ÜHG-kibocsátások fő forrásainak trendje (Bázisév - 2021)
2019-ben a mezőgazdaság szektor 11%-kal járult hozzá a teljes nemzeti kibocsátáshoz. A mezőgazdasági kibocsátások 44%-a az állattenyésztéshez, 56%-a a növénytermesztéshez volt köthető. Az állattenyésztésen belül az ÜHG-k legjelentősebb forrása a szarvasmarhatartás, ugyanis a bendőben lejátszódó emésztési folyamatok, és az állat trágyája egyaránt jelentős CH4- és N2O-forrás. A növénytermesztés emisszióinak pedig több, mint fele a műtrágya felhasználásából eredt. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Magyarországon rendkívül népszerű kalcium-ammónium-nitrát (másnéven mészammon-salétrom, vagy pétisó) műtrágyák nemcsak nitrogén-, hanem széntartalmuknál fogva is hozzájárulnak az ÜHG-kibocsátáshoz.
2. ábra: Az egyes állatfajták hozzájárulása az állattartásból származó ÜHG-kibocsátásokhoz, 2019-ben
Az elkövetkező években a kibocsátások ugyan lassuló ütemű, de további növekedése valószínűsíthető, az állatállomány (főként a húsmarha-állomány) további növekedése miatt.
A mezőgazdasági ÜHG-kibocsátások csökkentésének lehetséges módjai pl. az állattartás során keletkező trágya biogázüzemekben való hasznosítása, illetve a minél hatékonyabb nitrogéngazdálkodás alkalmazása: a kijuttatott műtrágya mennyiségének csökkentése, illetve szervestrágyával való helyettesítése, a trágyázás hatékonyságának növelésével (pl. a kijuttatott szervestrágya talajba való azonnali bedolgozásával).